Na ha már a nyomába eredtem, akkor rá kellett jöjjek , hogy igaza van azoknak a könyveknek, cikkeknek, amik azt írják, hogy a boldogságot nem kívül kell keresni hanem belül kell megtalálni.. és ezt tök igaznak tartom. Aki magában nincs békében és nem elégedett, az a külső dolgoktól sem lesz az.
Vagy rövid ideig azt hiszi hogy boldog, aztán rájön, hogy csak talált valamit, ami rövid időre elterelte a figyelmét a boldogtalanságáról vagy ürességéről. De az inkább a boldogtalanság megélésének rövid szünete, nem pedig boldogság.
Bár megszabadulni valami rossztól és nem érezni is lehet jó. De szerintem elsődlegesen nullán kell lenni, nem minuszban, és akkor mondjuk már könnyebb a pozitív tartományba kerülni hangulatilag, mint a minuszos állapotból akarni pluszba kerülni külső dolgok által, majd jól visszazuhanni minuszba, esetleg még mélyebbre, mint korábban.
Asszem a belső boldogság megtalálásához az első lépcső az, amikor a saját társaságunkban jól érezzük magunkat, és szeretünk magunkkal időt tölteni. Az már a nulla, amikor nem menekülünk kényszeredetten valami programba, vagy társaságba ahhoz, hogy ne kelljen saját magunkkal lennünk.
Amikor egymagamban, csendben ülök, és minden rendben van, mindenem megvan…. Ez boldogság 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: